Gerinces állatok

Ebben a leckében a gerinces állatok osztályozásával ismerkedünk meg.

A gerincesek (Vertebrata) közé olyan bilaterális szimmetriájú, embrionális állapotban szelvényes jellegeket mutató, újszájú (Deuterostomata) állatokat sorolunk, amelyeknél az egyedfejlődés korai szakaszában megjelenő gerinchúr (chorda dorsalis) indukáló hatására (neuruláció) ektodermális csőidegrendszer, valamint ennek védelmére mezodermális eredetű gerincoszlop (columna vertebralis) és koponya (cranium) alakul ki. A csigolyák közötti porcok közepe (nucleus pulposus) a gerinchúr maradványa. A szelvényes jelleg főként egyes halak vázizomzatában látható jól. Jellegzetes látószervük a páros hólyagszem, amely egyes fajoknál visszafejlődhet. A gerincesek másodlagos testüregű (Deuterocoelomata) állatok. Zárt keringési rendszerük van, kettő, három vagy négy üregű szívvel, amely a hasi oldalon (ventrálisan) elhelyezkedő sinus pericardialisban található.

Vérükben a hemoglobin vörösvérsejtekbe zárva található. Kiválasztásuk pro-, mezo- vagy metanephros segítségével történik. Emésztőszervük a hasi oldalon van, elő-, közép-, és utóbéli szakaszból áll. Az előbéli eredetű kopoltyúk az egyedfejlődés során mindig megjelennek. A gerincesek kültakarójatöbbrétegű hámból és irhából áll, sokféle függeléke lehet.

Legközelebbi rokonaik a Zsákállatok (elő-gerinchúrosok, Urochordata vagy Tunicata) és a lándzsahalak (fej-gerinchúrosok, Cephalochordata), amelyekkel együtt a gerinchúrosokat alkotják. Az első gerinchúros állatok már a prekambriumban megjelentek, de az első gerinces leletek (Myllokunmingia fengjiaoa és Haikouichthys ercaicunensis) csak a felső kambriumból (kb. 530-500 millió éve) ismeretesek.

A jelenleg még leginkább elfogadott (hagyományos) elméletek (Garstang 1928, Berril 1955) szerint a gerincesek ősei, a mai zsákállatok szabadon úszó gerinchúros lárváinak, neoténiásan szaporodó formáihoz lehettek hasonlóak. (Ennek az elgondolásnak számos újabb publikáció ellentmond, ezek érdemi kifejtése azonban nem lehet ezen szócikk feladata különösen, mert az újabb eredmények egymás között is ellentmondóak.)

A gerinceseket a legutóbbi időkig törzsnek tekintették, de a legújabb genetikus alapú osztályozások már altörzsként írják le. A gerincesek rendszere az intenzív kutatások hatására átalakulóban van. Ezért a különféle tan- és kézikönyvek, szakcikkek vagy összefoglalók által ismertetett rendszerek jelentősen eltérnek egymástól, az egyetértéstől egyelőre nagyon távol vagyunk.

Gerinces állatok rendszerezése:

• Előgerinchúrosok törzse
• Fejgerinchúrosok törzse
• Gerincesek törzse
  • Halak osztálya
  • Kétéltűek osztálya
  • Hüllők osztálya
  • Madarak osztálya
  • Emlősök osztálya

Tengeri állatok, más néven zsákállatok (szénhidrátburok). Lárvaállapotban testük farki részében belső tengelyváz található, melyet duzzadt sejtek sora alkot - a test szilárd és rugalmas lesz. Ez a gerinchúr, mely kifejlett korban csak a farokkal rendelkező fajoknál marad meg. Bélcsatornájuk eleje kitágult, falát nyílások törik át, s így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

 Tengeri tulipán (Pyura spinifera)                Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)

További ismeretek:

hu.wikipedia.org/wiki/El%C5%91gerinch%C3%BArosok

Egy érdekes videó:

Néhány cm-es, hal alakú állatok. Lándzsahal. Gerinchúrjuk egész életükben megmarad. Szintén van kopoltyúbél. Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúr felett található. Tengeri állatok. A homokba ássák magukat, csak a szájuk áll ki, hogy táplálkozzanak. Fejük, végtagjaik nincsenek.

Pikaia gracilens

További információk:

hu.wikipedia.org/wiki/Fejgerinch%C3%BArosok

Testüket belső porcos vagy csontos váz teszi szilárddá - gerincoszlop. Végtagjaik közvetve ehhez kapcsolódnak, az agy is mely az idegrendszer agyi szakaszát védi. A gerincoszlop csigolyákra tagolódik, ezek üreges része alkotja a gerinccsatornát - ebben halad a gerincvelő. Alacsonyabb rendű gerinceseknél porcszövetből áll a gerincoszlop. A fejlődés kezdetén azonban mindenhol megjelenik a gerinchúr és a helye körül kialakul a gerincoszlop.

A halak vízben élnek. Páratlan végtagjaik a hátúszó, farokúszó (előrehaladásban van fontos szerepe) és a farok alatti úszó. Páros úszóik a mell- és hasúszók - egyensúlyozás. Sok faj rendelkezik úszóhólyaggal - gáztartalom változtatásával lebeghetnek is. Elő belük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyú, ezen át lélegeznek a vízben. A többség külső megtermékenyítésű - nagyszámú pete. Vázuk porcos vagy csontos lehet. A porcos halak ősibbek - teljes vázuk elmeszesedett porcszövetből épül fel. Úszóhólyagjuk nincs. Farok úszójuk felső lebenye aszimmetrikusan nagyobb az alsónál. Cápák, ráják. A csontos halak belső váza csontszövetből épül fel. Van úszóhólyag. Farok úszójuk szimmetrikus. Oldalvonal - a víz áramlását érzékeli.

Vöröstorkú sügérek ikrázása:

A kétéltűek ősi fajaik életük java részt a vízben töltötték, halszerűen úszva. Szárazföldön is tudtak mozogni, de nehézkesen. Páros úszójuk olyan végtaggá alakult, amely képes volt a testet felemelni a földről. Átmenet a halak és a szárazföldi négylábúak között. Átalakulással fejlődnek. A fiatal állatok kopoltyúval lélegeznek, mozgásszervük a középen húzódó úszószegély - ez később elcsökevényesedik, kialakulnak a végtagok. Kopoltyú megszűnik, tüdő lesz, melyet bőrlégzéssel segítenek. Ezért nem képesek elszakadni teljesen a vízi környezettől - nedves, párás helyen élnek. A kétéltűek nagy részét a békák alkotják. Változatos életmód: fakúszó békák, ásóbékák - de mindegyik ragadozó (férgek, puhatestűek, rovarok)

Kék levelibéka (Litoria caerulea)                Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

A hüllők a legősibb szárazföldi gerincesek - függetlenek a víztől. A nőstény testében megtermékenyült petéket lágy héjú tojás formájában rakja a talajra, ezeket a Nap melege költi ki. Van néhány eleventojó faj - vipera. A hüllőknek nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek. Bőrük elszarusodott - véd a kiszáradástól. Tüdejük fejlett, bőrlégzésre képtelenek.  A legtöbbjük ragadozó, de van növényevő is - teknős. A pikkelyes hüllők testét szarupikkelyek és pajzsok borítják - gyíkok. Négy láb, amelyekkel tolják magukat előre és testük kígyózó mozgásával segítenek a haladásban. Gekko, kaméleon, lábatlan faj - hazai törékeny gyík. Kígyók - lábatlanok, szemhéjaik összenőve átlátszó hártyát képeznek, állkapcsuk felfüggesztése laza, méregmirigy. Teknősök - szarulemezek, csontpáncél, a szárazföldiek többnyire növényevők, a víziek ragadozók. Krokodilok.

Kaméleon (Chamaeleo zeylanicus)              Nílusi krokodilok (Crocodylus niloticus)

A madarak az ősi hüllőktől származnak. Testüket módosult szarupikkelyek, a tollak fedik, kivéve a lábat, ahol megmaradt az ősi jelleg, a szarupikkely. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult. Nagyon fejlett tüdővel rendelkeznek, melyekhez légzsákok tartoznak. Állandó testhőmérséklet jellemző rájuk. Kemény, meszes héjú tojásaikat testük melegével költik ki. Járólábuk és csőrük felépítése életmódjuknak megfelelően változott. A futó madarak lába erőteljes strucc. A pingvinek sem tudnak repülni, de jól úsznak. A déli félteke partjain, főleg az Antarktiszon élnek, halakkal táplálkoznak. A lúdalakúak jó úszók. Hattyúk, kacsák, ludak. Ujjaik között úszóhártya feszül, csőrük lemezes - kiszűrik az apró táplálékot a vízből. A sólyomalkatúaknak görbe, éles csőre és erős karma van - elsősorban ragadozók, de vannak dögevő fajaik is (keselyűk). A tyúkalkatúak nem jó repülők. A földön keresik főleg magvakból, rovarokból álló táplálékukat. A baglyok zömök testű, éjjeli ragadozók - éles hallás, jó látás, nesztelen repülés. A papagájok a trópusokon élnek. Kúszóláb, de csőrükkel is segítenek. Ugyancsak a trópusokon élnek a kolibrik. A néhány cm-es madaraknak a csőrformája és hosszan kiölthető nyelve az életmódjához alkalmazkodott. A verébalkatúak (énekesmadarak) közé tartozik madárfajaink több mint fele. Változatos táplálék, gyors anyagcsere.

A következő videóban a különböző madarak egyedi hangja hallható:

A legfejlettebb gerinces állatok az emlősök. Testüket szőr borítja, tüdővel lélegeznek, állandó testhőmérséklet. Mindegyik belső megtermékenyítésű, némelyik azonban tojásrakó, vagy erszényes. Anyaméh - belső fala és a fejlődő magzatot körülvevő burok együtt alkotja a méhlepényt. Az anyaméh biztonságában fejlődnek az utódok, majd a szülés során kerülnek a külvilágba. Elevenszülés - az önálló táplálkozásig anyjuk emlőiből szopnak Méhlepényes emlősök kifejlett utódokat szülnek, amelyeket emlőikből szoptatnak. A rágcsálókra jellemző a fogak elhelyezkedése a szájüregben. Metszőfog - állandóan nő, nincs szemfog. Növény-(mag) evők. Változatos életmód.  A ragadozóknak is jellegzetes fogazatuk van - erőteljes szemfog kiemelkedik, zápfogaik éles csúcsú vágófogak. A legnagyobb termetűek a macskafélék közé tartoznak. Oroszlán, tigris, párduc.

földimalac (Orycteropus afer)

Oroszlán és antliop a szavannán: